A cipész cipője

 

Avagy két dudás egy csárdában, avagy az építész háza

Szóval visszatérnék oda, hogy a múltban kijelentettem, márpedig nem lesz építész férjem. A zöldellő konfliktus-csíra idejében el lett ültetve egy meleg, nedves, tápanyagdús talajba. Kezdetektől le voltak köztünk osztva a szerepek kimondva, kimondatlanul, a műszaki kérdésekben affin és tehetséges férfi, és az álmodozó, kreatív nő. Bár elméletben működhetne gyümölcsözően ez a szövetség, de most olvastam az interneten, hogy az én csillagjegyemhez a lelkitársam pont nyolc nappal később kellett volna, hogy szülessen… Na. És hogy ne érje szó a ház elejét, még párterápiára is jártunk, hogy segítsük a folyamatok zökkenőmentességét, de hagytunk teret az olaszos temperamentumunknak is.

A tervezési munkát már azelőtt megkezdtük, hogy megtaláltuk volna a telket. Rengeteget álmodoztunk és beszélgettünk terekről, térkapcsolatokról, anyagokról, szerkezetekről, hogy ki mit tud egy ideálisnak álmodott házban elképzelni. Szerencsére minden ilyen álom-szessön után rájöttünk, hogy a horoszkópokat is érdemes fenntartásokkal kezelni, mert sokban nem különböznek az elképzeléseink. Egy szép napon azonban eljött az idő, amikor konkrét telekre kellett konkrét házat tervezni. Minden alkalommal, amikor leültünk dolgozni a terven négyen voltunk jelen, két megrendelő és két tervező, a disszociatív személyiségzavar mintapéldája. Ha leülök tervezni én szeretek először egy nagy keverőtálba mindent bedobálni, még az ésszerűtlennek tűnő ötleteket is, hogy kiválogatva belőle a csattanó maszlagot, mint hamupipőke a lencse közül, a végére csak a valóban szükséges és ésszerű hozzávalók maradjanak meg. Trust the process, mondanám kedves társtervezőmnek, aki minden egyes bedobásra szánt ötletmorzsát olyan jó mérnökösen meg szokott kritizálni, és emlékeztet a súlyos financiális vonzataira is. Természetesen egy nagyító alatt zárójelbe helyezve igaza lenne, de érdemes mindig kicsit hátrébb állni és a nagyobb képre is folyton rátekinteni, különben csak elveszünk a részletekben, és olyan problémákon akadunk fönn, amik lehet, hogy holnap már el is lennének vetve.

Kicsit kitekintve az instant párkapcsolati diagnosztizálásból, arról szerettem volna mesélni, hogy ha nem magunknak tervezünk házat mi történik egy első találkozás(ok) folyamán a megbízóval.  Lehetőleg ne hozzon senki magával kockás papírra rajzolt alaprajzokat. Ez így egy kicsit arrogánsnak tűnhet, de hagy magyarázzam el. Amennyiben nem ezer éve ismerjük egymást, és nem egymás gyerekeinek vagyunk a keresztszülei, akkor szeretnénk megismerkedni egy jó kávé társaságában. Mint egy kellemes ct vizsgálat, csak a legintimebb otthon töltött időtökről szeretnénk érdeklődni, és legbelsőbb szokásaitokra fogunk rákérdezni. Hogy milyen fényben szerettek felébredni? Hol iszod a reggeli kávéd? Szeretnél-e meztelenül állni a teraszon, és szeretnéd-e, hogy ezt senki ne lássa? Imádod a fa látványát, mert egy skandináv viking vagy? Nem szereted az ablakokat, mert vámpír vagy és egyébként is ki rendelt fokhagymás pirítóst? Nem vagyunk egyformák, ha tehetném mindenhova azt a házat tervezném, amiben én érezném komfortosan magam, de hát nem ez a cél, a tervezés egy pont olyan szolgáltatás, mint egy hajvágás, csak kicsit drágább. Ha nem elégedett a kedves ügyfél a végeredménnyel, az a szolgáltató kudarca. Hozzá teszem a jó megrendelő jó önismerettel bír, és határozott elképzelései vannak arról, hogy mit szeret és mit nem. Egy első alkalmas találkozás megtörténhet telekvásárlás előtt, vagy utána is, természetesen a telek adottságainak ismeretében eggyel könnyebb dolgunk van a beszélgetésben, álmodozásban. Mindenki nyugodjon meg, a kockás papír is sorra fog kerülni! 

A tervezési folyamat következő fázisa az igényfelmérés, vagy matekóra. Mivel megismerkedtünk a szokásaitokkal, és tudom, hogy szenvedélyesen szeretsz befőzni, és a kockás papíron csak fél négyzetméter kamra szerepel, mint a jó vásári kofák, elkezdünk alkudozni a kamra nagyságát illetőleg. Majd ez folytatódik egészen odáig, hogy minden helyiségen, funkción végig megyünk, míg a végén kilakul egy közelítő házméret. Ez még csak egyszerű összeadás-kivonás, semmi bonyolult. Na de a következő lépésben megpróbálunk beletekinteni a jósgömbbe, és ha azt látjuk, hogy pandémia és háborúmentes idők várnak ránk, akkor egy jól becsült jövőbeni inflációval számolva egyszerűen kiötlünk egy négyzetméterre vetített közelítő értéket a házra, majd beszorozva a ház kialakult közelítő méretével egy közelítő összeget kapunk. KÖZELÍTŐT! Ezt egy relációjellel a házra szánt összeg mellé állítjuk, és mindenki levonhatja belőle a következtetést. Amennyiben nem olyan messziről találkoznak ezek a mennyiségek, eldöntheted, hogy menjünk tovább, vagy álljunk meg "Kedves Vágó úr". Ha megcélozzuk a főnyereményt, úgy következik a tervezési folyamat legizgalmasabb (legalábbis nekünk az) fázisa a koncepció kialakítása, és a vázlattervek elkészítése. Azért persze ne legyünk ennyire elbizakodottak, ilyen simán még soha egy tervezési folyamat nem indult, de ha egy ideális helyzetet szeretnénk leírni, akkor minden megfelel a valóságnak. Folytatás következik.